A módszer
Primitív reflexek és reflexintegráció
Sok szülő hasonló okokból kezd a reflexintegráció témaköre után kutatni. Adott egy okos, jó memóriájú kisgyerek, akit mégis sorozatos kudarcok érnek az iskolában, mert nem tud öt percnél tovább figyelni a feladatra. Adott egy érett, önálló hatéves, aki még mindig bepisil éjszaka. Egy kisiskolás, aki bár jól kifejezi magát, de a kézírása olvashatatlan, a ceruzát pedig görcsösen szorítja.
A felsorolt példák mögött ugyanaz a jelenség áll: a csecsemőkori, más néven primitív reflexek és azok hatása az idegrendszer érésére.
Mik azok a primitív reflexek?
A primitív reflexek automatikus mozgásminták, melyek az első életévben segítik a csecsemő túlélését. Egyesek már a magzati korban megjelennek, sőt, van, amelyiknek kimondott célja a kisbaba megszületésének segítése (az ATNR- és Galant-reflex egészen konkrétan a szülőcsatornába való befordulást segíti). Másoknak az első életévben van fontos szerepe: a csecsemő táplálkozásában, a bölcsőhalál elkerülésében, a nagy mozgásminták elindításában, a világ megismerésében és felfedezésében. Ezek nem tanult, hanem ösztönös mozgások, így nem is tudjuk akarattal irányítani a működésüket.
Ez azért is van, mert az adott ingerre automatikusan kiváltódnak, lefutnak az idegi reakciók. A Moro-reflexet például egy hirtelen, erős inger váltja ki – nagy zaj, éles fény, akár a szokatlan hőmérsékletű fürdővíz. A baba ilyenkor széttárja a karját, majd összezárja a teste előtt, egy nagy levegővétel kíséretében.
A huszonötödik héttől a fél éves korig terjedő időszakban közel száz ilyen reflexet tartanak számon. Illingworth találó példájával élve, ezek együtt egyfajta túlélőkészletet alkotnak. Az újszülöttnek erre a készletre azért van szüksége, mert még nincs meg az az idegrendszeri felszereltsége, amivel tudatosan irányíthatná a testét.
Egy idő után nem lesz rájuk szükség. Körülbelül négy–hat hónapos kortól kezdve fokozatosan gátlás alá kerülnek, és két–két és fél éves korra már nem válthatók ki. Nem eltűnnek, hanem alárendelődnek egy magasabb idegrendszeri működésnek.
A gerincvelő és az agytörzs automatizmusai fölé kiépül az agykéreg, majd a homloklebeny elülső részének tudatos működése, és ez a felsőbb szint veszi át az irányítást. A primitív reflexek helyébe érettebb, egész életünket végigkísérő poszturális, vagyis testtartást szabályozó reakciók lépnek, amelyek a gravitációval szemben tartják a testünket, és megalapozzák a mozgáskoordinációt.
A szakirodalom számos ilyen korai reflexet ismer. A leggyakrabban emlegetettek az aszimmetrikus és a szimmetrikus nyaki tónusos reflex (ATNR, STNR), a tónusos labirintus reakciók, a Moro, a Galant, a markoló és a talpi markoló reflex, a szopó-kereső reflex, az ejtőernyős reflex vagy a félelem-bénulási reflex.
Mit okoz a fennmaradásuk?
Ha egy reflex valamiért nem kerül időben gátlás alá, vagy ritkán előfordul, hogy újra felszabadul a gátlás alól, akkor a tudatosan irányított motoros agyi funkciók helyett valami primitívebb, ősibb, ösztönös működés irányít. Ilyenkor a szenzomotoros integráció (az érzékelés és a mozgás összehangolt együttműködése) nem tud maradéktalanul megvalósulni. Megjelenhetnek nem hasznos akaratlan mozdulatok, szétesettség, darabosság, és nehezebben működnek a magasabb szintű idegi funkciók.
A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy pl. egy gyermek az energiájának egy jelentős részét folyamatosan és tudatosan egy ösztönös mozdulat megakadályozására kell, hogy fordítsa. Egy tanórán a nem legátolt ATNR-reflexszel élő gyerek valahányszor a tábla felé fordítja a fejét, a karját is mozdítja. Az ő füzetvezetése nem igénytelen és nem figyelmetlen. Egyszerűen kétszer annyi munkával tartja meg ugyanazt a sort.
A tünetek nagyon sokfélék lehetnek attól függően, hogy melyik reflexek maradt fenn.
Tipikus területek:
- olvasási nehézség, diszlexia; rendezetlen kézírás, diszgráfia; gyenge helyesírás;
- figyelemzavar, hiperaktivitás, ADHD;
- túlérzékenység zajra, textúrára, szagra, mozgásos ingerekre;
- megkésett beszéd- vagy mozgásfejlődés, egyes logopédiai problémák;
- koordinálatlan, „ügyetlen” mozgás, nagyon gyenge vagy túlságosan feszes izomtónus;
- éjszakai ágybavizelés, székletvisszatartás, tickelés.
Egy-egy reflex jelenléte miatt nem kell pánikba esni, a közelmúlt kutatásai szerint a négy–hat éves gyerekek többségénél jelen van egy-két fennmaradt csecsemőkori reflex.
Gyakran egy-egy fennmaradt reflex önmagában nem okoz érzékelhető zavart. Az, hogy azonnal kezdenünk kell-e vele valamit, nagyban függ attól, hogy milyen erősen, milyen mintázatban van jelen, és hogy okoz-e funkcionális nehézséget a mindennapokban.
Az idegrendszer érésével plusz beavatkozás nélkül is megtörténhet egyfajta megkésett, lassú, de spontán reflexintegráció, ám ha problémát okoz valamelyik reflex jelenléte, nem érdemes erre várni.
Több tanulmány elemzése összefüggést talált a fennmaradt ATNR és az ADHD-tünetek között, más vizsgálatok az olvasási teljesítménnyel, a mozgáskoordinációval, illetve a szemmozgás-vezérléssel mutattak ki hasonló empirikus eredményeket.
Idősebb korban sem lepődünk meg, ha perzisztáló primitív reflexekkel találkozunk. Sajnos ez egy természetesen végbemenő folyamat*, mely sokszor a csecsemőkori reflexek újbóli megjelenését eredményezi. Ezért láthatjuk idős hozzátartozóinknál a szopóreflex cuppogásként való újbóli megjelenését, az erős ragaszkodó markolást, vagy épp a más problémáktól nehezen elválasztható mozgáskoordinációs nehézségeket, ügyetlenséget.
* Amíg a csecsemőknél a gátló neurotranszmitterként funkcionáló (azaz az idegpályákat a túlingerléstől legátló) gamma-aminovajsav, azaz GABA termelődése a szervezetben azért alacsony, hogy ezek a primitív idegpályák aktívak legyenek és rendelkezésre álljon a „túlélő eszköztár” a csecsemőnek, addig időskorban már kifárad a GABA termelése, így a szervezetben lecsökken a szintje.
Mi a reflexintegráció és milyen elven működik?
A reflexintegráció nem a reflex eltüntetése, hanem gátlás alá helyezése.
Az agy minden tevékenység során átalakítja saját szerkezetét, új kapcsolatokat épít az idegsejtek között, a meglévőket pedig megerősíti vagy leépíti, attól függően, hogy használjuk-e őket. Ezt nevezzük neuroplaszticitásnak, és ez egész életünkben így működik. Kisgyermekkorban az agy rengeteg szinapsziskapcsolatot (idegi kapcsolódást) hoz létre, melyeknek fennmaradása a későbbi kihasználtságtól függ. Olyan ez, mint egy közúthálózat, ahol ha a földútra nagyon nagy forgalmat terelünk, csodás módon autópályává változik, míg a kisforgalmú autópálya szép lassan akár ösvénnyé is zsugorodhat.
A reflextorna során célzott „forgalomirányítás” történik az úthálózatunkon. Az autópályaként működő primitív reflexhez kötődő pályáról szeretnénk átterelni a forgalmat a tudatos, motoros pályára, ahol minden mozdulatunkat akarattal irányítjuk. Ezt célzott és ismételt mozgáson keresztül tudjuk a leghatékonyabban elérni.
A mozgás fokozza az agyi eredetű növekedési faktor (BDNF) termelését is, ami a sejtek közti kapcsolatok kialakulását támogatja.
A reflexintegráló gyakorlatok két úton érik el a hatásukat. Az első csoportba azok tartoznak, amelyekben a csecsemőkori reflexes mozgásmintát ismételjük, ám tudatos irányítással. Így tulajdonképpen újrajátsszuk azt a mozgásfejlődési sort, amit a baba magától bejárt volna. A második csoportban ellene dolgozunk a csecsemőkori mozgásmintának, ez nagyobb koncentrációt, tudatos figyelmet igényel, cserébe hatása intenzívebb. Az előbbi kisebb vagy nem kooperáló gyerekeknél, passzív gyakorlatokkal, szülői segítséggel, akár a szülő által mozgatva a gyermeket is kifejti hatását. Az utóbbi pedig intenzívebb hatása miatt a gyakorlatokat kivitelezni tudó gyerekektől kezdve a felnőttekig alkalmas lehet intenzívebb reflexleépítő gyakorlatsorok összeállítására is.
Egy-egy úthálózatunk újrahangolása ideiglenesen felbolydíthatja a teljes közlekedési struktúrát. A reflexintegrációs program során előfordulhatnak regressziós szakaszok, amikor már elhagyott tünetek, nehézségek átmenetileg visszatérnek. Ilyenkor ideiglenesen visszaesést tapasztalunk.
A szakirodalom egyes részei ezt a „fejlődés kapujának” nevezik, kimondva, hogy az idegrendszeri áthangolódás elkezdődött.
Ilyenkor a legtöbben megijednek, legszívesebben abbahagynák a tornát, otthagyva az idegrendszert egy átrendezés alatt álló, félig átépített szakaszban. A jó megoldás erre az, ha a regressziós szakaszokon a regresszióra jól reagálva lendülünk át. A tanácsadó ilyenkor a regressziós tünetek típusához igazítja a tornasort: jellemzően egy-két hétig a fennmaradt reflexekből néhányra dolgozunk a torna folyamán. Túljutva a visszaesésen visszatérünk a teljes reflexprofillal való munkára.
Gyermekek esetében érdemes időben elkezdeni a reflexintegrációs programot, mert a fennmaradt reflexek mennyiségétől és intenzitásától függően fél-másfél év alatt történik meg a gátlás alá helyezés. Ehhez nemcsak a rendszeres, napi szintű tornázás szükséges, hanem a gyakorlatok pontos kivitelezése is, mert egy-egy behajlított könyök, rosszul tartott fej már nem ugyanarra az idegpályára dolgozik.
A Stephens-Sarlós-programról
A programot Stephens-Sarlós Erzsébet dolgozta ki doktori kutatásaira és évtizedes gyakorlati tapasztalatára építve. A módszert közérthetően és mindenki számára elérhető formában bemutató kötet 2022-ben jelent meg A Stephens-Sarlós-program – Továbblépés megrekedt egészségi, tanulási, viselkedési és kommunikációs problémákból címmel.
A Stephes-Sarlós program jelenleg a legtöbb reflexet vizsgáló és a legtöbb reflexre dolgozó mozgásterápiás módszer, mely egyszerre modernizálja a reflexintegrációs iskolák hagyományait és építi be a legfrissebb neurológiai kutatások eredményeit.
A program nagy előnye, hogy a mozgásterápiás módszerek között kiemelkedően személyre szabható és rugalmas gyakorlatsorokkal dolgozik. Minden gyakorlatsor összeállítását egy teljes reflexprofil-felmérés előzi meg, melyet a program során kontroll jelleggel néhány havonta megismétel a tanácsadó. Így mindig az adott gyerek/felnőtt éppen kiváltható reflexeire dolgozik a személyre szabott tornasor. Egy-egy reflexre több, különböző mozgásos feladatot kínál a módszer, így akár széktorna-formájában is végezhetőek a gyakorlatok (ez az idős kliensek számára különösen előnyös). A módszer rugalmassága pedig abban nyilvánul meg, hogy mivel célzottan az adott reflexekre dolgozik, így nem zárja ki más fejlesztések, mozgásterápiás módszerek párhuzamos alkalmazását, és a sporttevékenységet sem kell felfüggeszteni mellette. Sőt, javasolt az aktív, és változatos életvitel folytatása a program folyamán is.
A reflexprofil-összeállítása egy validált mérőeszköz, a START-protokoll alapján történik, mely tizennyolc reflexet vizsgál. A felmérésből reflexprofil-százalék számolható, ami a kontrollfelmérések során a fejlődés irányát is követhetővé teszi.
A Sarlós-program kisgyerekkortól időskorig alkalmazható. A gyakorlatok többsége egyszerű, jó részük egy testnevelésóra vagy egy jógaóra anyagában is szerepelhetne, így otthon is végezhető. A program megkezdéséhez nem kell különösebb eszközparkra beruházni, elég egy tornaszőnyeg, ahol a gyakorlatokat kényelmesen kivitelezhetjük. A tréner az otthoni tornához egyénre szabott, pontos instrukciókkal és ismétlésszámokkal ellátott gyakorlatsort készít, melyet a program során végig a tornázó igényeihez tud alakítani (pl. regresszió esetén).